Karácsony

Elég rég írtam már bejegyzést, de nem történt semmi említésre méltó. Mai témánk a karácsony. Igazából egy szóval össze tudom foglalni: őrület. Magyarországon is sokat hallani az embereket panaszkodni arról, hogy már az idegeikre megy a karácsonyi zene novemberben vagy, hogy nem lehet mozdulni a plázákban. Itt sokkal durvább a helyzet. Karácsonyi dekorációt már november elsejétől lehetett kapni a boltokban, sőt nyílt pár üzlet, ahol csak karácsonyi cuccokat árulnak. Hálaadástól kezdve pedig a legnépszerűbb rádióállomás csak és kizárólag karácsonyi zenét játszik a nap huszonnégy órájában. Megjegyezném, hogy a karácsonyi zenék száma véges, tehát elkerülhetetlen az ismétlés. Szóval, ha egy órán belül nem hallgattam meg az It’s the most wonderful time of the year vagy a Rudolf, the red nose reindeer számokat három különböző verzióban, akkor egyszer se. De hát én vagyok a marha, hogy hallgatom, ahelyett, hogy kikapcsolnám.

A másik őrület az, hogy december elejétől kezdve képtelenség parkolóhelyet találni bárhol a városban, a plázákban, mert akkora a tömeg. Két hete szombaton elmentem a Tyson’s Corner-be, ami a legnagyobb bevásárlóközpont a keleti parton. Fél órán keresztül bolyongtam egy parkolóházban, mire sikerült nagy nehezen szerezni egy helyet. És itt ne arra gondolj, hogy van egy parkolóház és ennyi, legalább hat négyemeletes garázs van, ahol tízezer autó simán elfér. Csakhogy még ennél is többen akartak bevásárolni az ünnepek előtt. Olyan sokan voltak, hogy már rendőrök irányították a forgalmat. Legutóbb úgy sikerült csak helyet találni, hogy megláttam a parkolóházban egy párt sétálni és két percen keresztül követtem őket a kocsimmal remélve, hogy épp menni készülnek. Ami még érdekes, hogy itt mindenki annyira politikailag korrekt akar lenni, nem mondják többet, hogy „Merry Christmas!” (Áldott Karácsonyt!), helyette „Happy Holidays!” (Kellemes Ünnepeket!) használják.

Végre elérkezett a karácsony is, megjött az egész rokonság ideje ünnepelni. Azt kell, hogy mondjam, nem aprózzák el, ha ajándékozásról van szó. Én személy szerint kilenc csomagocskát kaptam. Ha érdekel, ha nem fel is sorolom miket: bőröndöt, drágaköves órát, plüssmókust, könyvet, körömlakkokat, parfümöt, csokit, Victoria Secret’s csomagot és a Mikulástól még annyi mindent, hogy fel sem tudom sorolni. A nagybácsi halkan meg is jegyezte, hogy biztos nagyon jó munkát végzek, hogy ennyi mindent kaptam.

Itt 25-e a nagy ünnep, reggel két órán keresztül bontottuk az ajándékokat, este pedig steakvacsora. Tegnap pedig Szenteste volt ugye, ami elég rendhagyó volt a számomra, mert ebédre taco-t ettünk vacsorára pedig osztrigát. Becsületemre legyen mondva megettem az egészet, amit elém raktak, de be kell vallanom eléggé nehézkesen csúszott le és számítottam rá, hogy így vagy úgy de viszont fogom még látni (a nagyobbik gyerek ki is hányta az egészet). Na de akkor miért ettem meg? Mert hostapu közben árgus szemekkel figyelt engem, és nem akartam megkockáztatni, hogy megjegyzem neki, hogy nem ízlik a főztje, mert onnantól kezdve tuti csak kutyakaját kapnék.

És akkor következzék a maceráljuk ki hostaput rovat, amit kiegyenlítek azzal, hogy mondok valami pozitívat is róla. Múlthéten voltam olyan rendes és csináltam nekik rakott krumplit és kókuszgolyót. Megkérdezte a golyóról, hogy mi az. Mondom süti. És hogyan készül? Elmagyaráztam neki. Erre ő, hogy ez akkor nem süti, hanem csoki. Mondom neki, nem ez nem csoki, hanem süti. Erre ő, nem nem ez csoki. De mondom ez kakaó, nincs benne semmi csokis csoki. Azt mondja, ez akkor sem süti, mert nem sütöttem. Ezen vitatkoztunk fél órán keresztül, amíg hostanyu azt nem mondta, hogy maradjunk annyiban, hogy akkor ez egy puding.

Viszont másnap hostapu csak az én kedvemért marhapörköltet főzött, ami nagyon rendes volt tőle. És itt hadd tegyem hozzá, hogy ha kajáról van szó, akkor mindig rendes velem. Tehát, ha valami különlegességet szeretne főzni, vagy olyat, amiről tudja, hogy szeretem, akkor megvár vele. Tehát csak akkor csinálja meg, ha én is otthon vagyok és velük vacsorázok. Mellesleg ez a csoki vagy süti vitát ma is elsütöttük csak most azzal, hogy számit-e a megapixel a kamerán vagy sem.

Nagyon bírom ezt a családot, úgy néz ki jól döntöttem. Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Boldog Karácsonyt!