Szilveszter New York-ban

Az egész egy megjegyzéssel kezdődött még októberben, amikor hostanyu megírta a decemberi beosztásomat. Mondta, hogy ad nekem három nap szabadnapot csináljak, amit szeretnék szilveszterkor. Ekkor elejtettem egy megjegyzést arról, hogy gondolkoztam azon, hogy New Yorkba megyek. És ennyiben is maradtunk. Azóta sok minden történt, barátaim rematchbe mentek, nem is nagyon foglalkoztam én a szilveszterrel. Ám karácsony napján, amikor kinyitottam az ajándékomat egy bőröndöt találtam. Gondoltam tök jó, most már van két bőröndöm, de nem igazán értettem. Erre hostanyu közli, hogy a new york-i utamhoz vette. Na, várjunk csak, New York? És akkor leesett, hogy ő komolyan vette, amikor mondtam, hogy ott szeretnék szilveszterezni. Szóval akkor gondolom irány New York!? Még aznap gyorsan írtam minden Facebook csoportba hátha van valaki, aki ráérne. Találtam is útitársat egy német lány személyében a clusteremből. Buszt se volt nehéz leszervezni, ám a szállást annál inkább. Már minden hotel és hostel tele volt, ahol pedig lett volna hely, az meg méregdrága volt. Tehát két lehetőségünk maradt: couchsurfing és airbnb. Röviden a couchsurfing, amikor ingyen befogad téged valaki a lakásába, az airbnb is nagyjából ugyanez, csak ott fizetsz a szobáért. Végül csak egyetlen egy személy válaszolt airbnb-n, egy fiatal török srác New Jersey-ből. A német lány elég nehezen adta be a derekát, hogy odamenjünk, mert török és férfi volt az illető. Nagy nehezen azonban sikerült meggyőznöm, leszerveznem mindent és hétfő éjfélkor indulás, de még lehúztam előtte egy tíz órás műszakot.

Kedden reggel ötre értünk New Yorkba, ahol baromi hideg volt. És amikor azt mondom baromi hideg volt, akkor azt értsd úgy, hogy soha életemben nem fáztam még ennyire, még az osztrák hegyekben sincs ennyire hideg. Nem tudtál fél óránál tovább az utcán lenni anélkül, hogy bemennél valahova melegedni. A második nap már vennem kellett egy vastag harisnyát és azt vettem fel a nadrág alá, plusz még négy réteg felső és a kabát.

Azt, amit mi a három nap alatt csináltunk, nem bírnám sokáig, olyan szinten pörögtünk, mert be akartunk zsúfolni mindent három napba. Szinte mindent sikerült végigjárni, amit akartunk, egyedül a Central Parkba nem jutottunk el, de annyira nem bántam, mert én már jártam itt egyszer és akkor láttam mindent. Lényeg a lényeg, hogy én 48 óráig nem aludtam egy szemhunyást sem, utána is csak 4-5 órákat. Kedden este hazaestünk nyolc órakor, összedobtunk egy gyors vacsit és mentünk is tovább az éjszakába, nevezetesen a Pacha nevű clubba, ahol épp Martin Garrix volt a DJ. Ezen a ponton megemlíteném a szállásunkat és a házigazdánkat. Merthogy megfogtuk az istenlábát. Egy luxus apartmanban kötöttünk ki, ami közvetlen a folyóparton van és gyönyörű kilátásunk volt Manhattanre. Konkrétan még a tűzijátékot is láttuk éjfélkor. 

Kilátás a szobánkból

A házigazdánk pedig egy nagyon laza srác, röviden úgy írnám le, hogy az a tipikus bölcsész. Bár mit ne mondjak elég önpusztító életet él, mert reggeltől estig mást se csinált csak vedelte a whiskyt és szívta az ilyen-olyan cigiket… Viszont velünk rendes volt, el is jött kedden este bulizni, és volt olyan gáláns, hogy ő fizette a nem olcsó belépőnket. Konkrétan az alatt az egy este alatt elköltötte az tőlünk kapott pénzt, amit a szállásért fizettünk ($224).

Szerda reggel aztán hazaestünk és két nap ébrenlét után végre aludhattam, de nem sokáig, mert hamarosan vendégek állítottak be. Jobban mondva, nem vendégek, hanem újabb lakók, négy srác. Erről persze nem volt szó, hogy nem csak mi leszünk, de végül is elég nagy a lakás, nekünk megmaradt a saját szoba + fürdőszoba, különben se zavartak sok vizet.

Szerdára nem terveztünk sok mindent, mert tudtuk, hogy ha a Times Square-n akarunk szilveszterezni, akkor már pedig időben ott kell lennünk. Csak mit is jelent az időben? Mi úgy gondoltuk bőven elég lesz öt-hat óra felé odamenni, így is még órákat kell majd várni. Na, ezt nagyon csúnyán benéztük, ugyanig már egy óra felé lezárták a Times Square-t, oda már senki se tehette be a lábát, úgy megtelt. Csak, hogy értsd: a Times Square a 42. utcán van, minket már a 34. utcába se engedtek be, kordonnal le voltak zárva az utcák és rendőrök felügyelték, hogy senki se mehet be, csak ki. Mesélte az egyik rendőr, hogy elég sokan már reggel nyolc óta ott voltak. Na, most abba gondolj bele, hogy egyhelyben állsz tizennégy órán keresztül, mert nem akarod feladni a helyed, nem is mozdulhatsz el onnan, ezért nagyon sokan pelenkában jönnek. Végül egymillió ember gyűlt össze.

Szóval ott tartottam, hogy nem mehettünk még csak a közelébe se, még pár óráig próbálkoztunk, körbejártuk az egészet majd feladtuk. Csakhogy ott maradtam egy 19 éves némettel szilveszter estéjén terv nélkül, ami azért volt gond, mert 21 év alatt sehova se engednek be. Végül házigazdánk jött a megmentésünkre, hogy ő is unja a banánt a városban, menjünk haza, TV-n megnézzük a Balldrop-ot, az erkélyről pedig a tűzijátékot. Mindezek ellenére nagyon jól sikerült az este, kellőképpen megünnepeltük a szilvesztert, azonban hajnali kettőkor már kidőltem, nem a piától, hanem a fáradtságtól.

Csütörtök volt az utolsó napunk, aznapra terveztük a Szabadság-szobor meglátogatását. Reggel elindultunk, még mindenki aludt, nem sokkal később kaptam egy sms-t házigazdánktól, amiben egy szerelmi vallomás volt. Na így most már mindent értek, miért jött el velünk bulizni, miért fizette a belépőnket és miért hagyta ott a szilveszteri bulit, csak azért, hogy otthon ünnepelhessen velünk. Kaptam utána a következő üzenetet, hogy mikor leszek szabad legközelebb, mert eljön meglátogatni DC-be. Egy nagyon finom, körülményes és diplomatikus üzenetben visszautasítottam kérelmét. J Bár kicsit aggódtam, bosszúból nem gyújtja-e fel a bőröndünket. Azonban senki nem volt otthon, mikor hazaértünk.

Csütörtökön egyébként már olyan kimerültek voltunk, hogy amikor utaztunk a metrón vagy épp állva, kapaszkodva a kompon is sikerült elaludnunk. De nekem ez a háromnapos őrület nem volt elég, hazaértünk csütörtök éjfélkor, pénteken még egy laza tíz órát dolgoztam, mert miértisne?