Hószünet

Az elmúlt két hét arról szólt, hogy itt megáll az élet, ha havazik. A lányok már eddig is mondogatták, hogy alig várják, hogy havazzon, mert akkor nem kell iskolába menni. Mindig legyintettem rá, nem hittem nekik. Gondoltam persze, majd ha két méteres hó esik, akkor lesz hó szünet, de erre mindig rávágták, hogy elég egy kis hó is. És tényleg igazuk volt. Múlthét hétfőn esett a hó, minden fehérlett, kb. 10-20cm. Ezután kaptuk az üzenetet a sulitól, hogy két órával később kezdődik a tanítás. És ez így ment egész héten, csütörtökön be is zárt az iskola. A végén már olyan banális dolgok miatt zárták be a sulit egy napra, mint, hogy esett az eső vagy túl hideg van (-7°C). Ráadásul, amikor nem lett volna se késés, se bezárás, akkor meg a lányok betegedtek meg. Kedden a kisebbiknek fájt a hasa, csütörtökön pedig a nagyobbik maradt otthon, mert belázasodott. Na és mit akarok ezzel mondani? Hogy két hétig látástól mikulásig dolgoztam, napi 10-13 órát. Szóval ezért is érkezik ilyen későn a bejegyzés és ezért nincs nagyon miről írnom, mert azonkívül, hogy dolgoztam nem történt semmi.

A nagy havazás

Illetve mégis van egyvalami, amit megemlítenék. Megvan az előnye és a hátránya is, hogy orvos van a családban. Már szeptemberben, amikor megérkeztem próbálták rám tukmálni, hogy menjek és oltassam be magam influenza ellen. Nem, köszönöm, srtamp kislány vagyok, nem kell engem tűvel bökdösni. Októberben, amikor egy reggel elég fáradt voltam és majd’ belebuktam a müzlis tálamba, megkaptam hostaputól, hogy nem vagyok normális. Most kivételesen nem sértegetni próbált, hanem a fizikai állapotomra utalt, nem normális, hogy egy felnőtt embernek nem elég a 8 óra alvás. Nekem a 12 se elég, ha egyszer hagynátok kialudni magam… Ezután még felsorolt ötféle lehetséges betegséget, egyik sem az a kimondottam kellemes fajta, sőt! Azonban ekkor ennyiben is maradtunk. Tegnap viszont újabb fejmosás jött, ezúttal hostanyutól. Reggel elég fáradtan csak meredtem magam elé, ismét majd’ belefejeltem a müzlis tálba. Hostanyu kérdezi mikor feküdtem le, mert fáradtnak tűnök. Ó mondom én már kilenckor aludtam, mert olyan álmos voltam. Ekkor hostanyu aggódó arccal rám néz és kijelenti: ez nem normális. Na, mondom, kezdem azt érezni, hogy ti most sértegetni akartok. Ekkor ecsetelni kezdte lehetséges betegségeimet, majd arra a következtetésre jutott, hogy biztos valami pajzsmirigy problémám van, ahogy neki is. De nyugodjak meg, van egy nagyon jó gyógyszer erre, ő is azt szedi, naponta egyet életem végéig. Na, most nem nyugtattál meg… Szóval addig csűrte-csavarta a dolgokat, amíg rá nem vett, hogy menjek el vérvételre hostapuhoz.

És itt volnánk, ma reggel letudtam az egészet, elmentem hostapuhoz, had örüljön, hogy végre belém szúrhat egy tűt. És legyen bármi is az eredmény, biztos vagyok benne az lesz a vége, hogy akármi is a bajom, az azért van, mert sok vackot eszem.