Egy hónap telt el előző bejegyzésem óta,
elég gyenge kifogásnak tűnhet, de tényleg nem volt időm írni. Igyekszem azért
nagyjából összeírni mi is történt ez idő alatt.
Habár most már ott van A,
a Valentin-napot mégis Ivanaval töltöttem, mert A Münchenben volt üzleti úton.
Próbálok visszaemlékezni mit is csináltunk, de már olyan régen volt, inkább meg
sem próbálom. Nézzünk inkább valamit, ami nemrég történt.
Tegnap volt kerek hat
hónapja, hogy kijöttem, szóval félidőnél járok. Múlt hét szombaton pedig
elkezdtem a sulit. Már tavaly nyáron eldöntöttem, hogy a CELTA képzést fogom
elvégezni, ami lényegében angoltanár képző. Mit ne mondjak, jól
beletenyereltem, nem győzöm utolérni a többieket, akiknek egyetlen nagy előnyük
van, hogy amerikaiak. És ezzel azt hiszem elmondtam mindent. Nem számit milyen
jól beszélek angolul, egy anyanyelvű amerikaival elég nehéz felvenni a
versenyt. Az egész úgy néz ki, hogy hatan vagyunk tanárjelöltek, van egy
tanárunk és tizenöt igazi diákunk, akik mind felnőttek. Tehát ez egy
nyelviskola, ahová kedvezményesen beiratkozhatnak a külföldiek
(latin-amerikaiak, oroszok, csehek vannak legtöbben) mi, tanárjelöltek pedig
órát tartunk nekik, ezzel gyakorolva. Tíz hétig, heti háromszor. Szerdán
tartottam először órát. Elég ideges voltam, de a trénerünk megdicsért, hogy jól
teljesítettem, ami megnyugtató volt. Minden szerdán én fogok tanítani, a
következő tananyagom Listening lesz. Emellett óraterveket kell készítenem és
beadandókat kell csinálnom, ja és persze dolgozok is. Szóval csak, hogy mit
értek azon, hogy „nem volt időm blogot írni”: hétfőn hó szünetet rendeltek el,
bezárták az iskolát, egész nap dolgoztam tíz órát, ötkor pedig rohantam a
suliba, ami egészen fél tízig tartott. Utána még találkoztam A-val, éjfélre
hazaértem, másnap reggel ismét munka reggel héttől. És ez ment egész héten.
A nagy társaság |
Panaszkodást félretéve,
szombaton volt a szülinapom, amit tisztességesen meg is ünnepeltünk.
Hostcsaládom vacsorával készült, meg cupcake-kel és ajándékkal (Forever21 ajándékkártya).
Vacsora után pedig irány Chinatown a
csajokkal (és a pasikkal). Nagyon cukik voltak, készültek nekem meglepetéssel,
kaptam tőlük ajándékokat és torta is volt, amire egyáltalán nem számítottam.
Már eléggé benne voltunk a buliban, elfogyasztottunk jó pár koktélt, egyszer
csak meglátom Ivana kezében a telefont, mintha fényképezni készülne. Mondtam is
neki, hogy csináljon már közös képet velem és A-val, de ekkor a hátam mögül
meghallottam, hogy valaki énekli a Happy Birthday-t és hozzák is a tortát.
Először le se esett, hogy mi folyik körülöttem, nagy meglepettségemben még meg
is kérdeztem, hogy ez most nekem lesz? Persze az egész bár minket nézett és
elkezdtek fényképezni. Videó fenn van Facebookon. A bár, ahol voltunk már
mondhatjuk a törzshelyünknek is. Bar Louie a neve, és Chinatown-ban van, ott
lógunk minden hétvégén, de van, hogy hétköznap is. Az érdekesség róla, hogy ez
egy feketebár. Tehát csak afro-amerikaiak látogatják, feketék a pincérek is,
mindenki kivéve az én társaságomat. Általában nagy feltűnést keltünk, amikor
odamegyünk, nem igazán értik mit keres ott két fehér és négy ázsiai csaj.
Egyelőre ennyi telt
tőlem, nem ígérem, hogy hamarosan jön az újabb bejegyzés, de megteszek minden
tőlem telhetőt.
Utolsó nagy havazás |