2015. március 9., hétfő

Félév, suli és szülinap

Egy hónap telt el előző bejegyzésem óta, elég gyenge kifogásnak tűnhet, de tényleg nem volt időm írni. Igyekszem azért nagyjából összeírni mi is történt ez idő alatt.
Habár most már ott van A, a Valentin-napot mégis Ivanaval töltöttem, mert A Münchenben volt üzleti úton. Próbálok visszaemlékezni mit is csináltunk, de már olyan régen volt, inkább meg sem próbálom. Nézzünk inkább valamit, ami nemrég történt.
Tegnap volt kerek hat hónapja, hogy kijöttem, szóval félidőnél járok. Múlt hét szombaton pedig elkezdtem a sulit. Már tavaly nyáron eldöntöttem, hogy a CELTA képzést fogom elvégezni, ami lényegében angoltanár képző. Mit ne mondjak, jól beletenyereltem, nem győzöm utolérni a többieket, akiknek egyetlen nagy előnyük van, hogy amerikaiak. És ezzel azt hiszem elmondtam mindent. Nem számit milyen jól beszélek angolul, egy anyanyelvű amerikaival elég nehéz felvenni a versenyt. Az egész úgy néz ki, hogy hatan vagyunk tanárjelöltek, van egy tanárunk és tizenöt igazi diákunk, akik mind felnőttek. Tehát ez egy nyelviskola, ahová kedvezményesen beiratkozhatnak a külföldiek (latin-amerikaiak, oroszok, csehek vannak legtöbben) mi, tanárjelöltek pedig órát tartunk nekik, ezzel gyakorolva. Tíz hétig, heti háromszor. Szerdán tartottam először órát. Elég ideges voltam, de a trénerünk megdicsért, hogy jól teljesítettem, ami megnyugtató volt. Minden szerdán én fogok tanítani, a következő tananyagom Listening lesz. Emellett óraterveket kell készítenem és beadandókat kell csinálnom, ja és persze dolgozok is. Szóval csak, hogy mit értek azon, hogy „nem volt időm blogot írni”: hétfőn hó szünetet rendeltek el, bezárták az iskolát, egész nap dolgoztam tíz órát, ötkor pedig rohantam a suliba, ami egészen fél tízig tartott. Utána még találkoztam A-val, éjfélre hazaértem, másnap reggel ismét munka reggel héttől. És ez ment egész héten.
A nagy társaság
Panaszkodást félretéve, szombaton volt a szülinapom, amit tisztességesen meg is ünnepeltünk. Hostcsaládom vacsorával készült, meg cupcake-kel és ajándékkal (Forever21 ajándékkártya).  Vacsora után pedig irány Chinatown a csajokkal (és a pasikkal). Nagyon cukik voltak, készültek nekem meglepetéssel, kaptam tőlük ajándékokat és torta is volt, amire egyáltalán nem számítottam. Már eléggé benne voltunk a buliban, elfogyasztottunk jó pár koktélt, egyszer csak meglátom Ivana kezében a telefont, mintha fényképezni készülne. Mondtam is neki, hogy csináljon már közös képet velem és A-val, de ekkor a hátam mögül meghallottam, hogy valaki énekli a Happy Birthday-t és hozzák is a tortát. Először le se esett, hogy mi folyik körülöttem, nagy meglepettségemben még meg is kérdeztem, hogy ez most nekem lesz? Persze az egész bár minket nézett és elkezdtek fényképezni. Videó fenn van Facebookon. A bár, ahol voltunk már mondhatjuk a törzshelyünknek is. Bar Louie a neve, és Chinatown-ban van, ott lógunk minden hétvégén, de van, hogy hétköznap is. Az érdekesség róla, hogy ez egy feketebár. Tehát csak afro-amerikaiak látogatják, feketék a pincérek is, mindenki kivéve az én társaságomat. Általában nagy feltűnést keltünk, amikor odamegyünk, nem igazán értik mit keres ott két fehér és négy ázsiai csaj.

Egyelőre ennyi telt tőlem, nem ígérem, hogy hamarosan jön az újabb bejegyzés, de megteszek minden tőlem telhetőt.
Utolsó nagy havazás