A melegbár

Utolsóelőtti bejegyzés. Kinek lassan, kinek gyorsan, de eltelt egy év mióta az Államokba költöztem. Most kicsit búcsúzós hangulatban vagyok, de meghagyom azt az utolsó bejegyzésre, amiben lezárok mindent, ugyanis nem fogom tovább folytatni a blogot. Most kicsit húzom az idegeiteket, hogy hová megyek ezután a következő bejegyzésben – ami két héten belül várható – mindent leírok részletesen, azt is, amit eddig nem mertem. De annyit elárulok, hogy nem Washington D.C.-ben fogok ezentúl élni.

Mindannyiunk legnagyobb bánatára Ivana eltávozott közülünk – na, nem az örök vadászmezőkre – hanem hazament Horvátországba. Előtte csaptunk neki egy hatalmas bulit – jómagam szervezésével – ami nagyon nagyra sikeredett. Ivana óhajának megfelelően meggyőztem az egész baráti társaságot, hogy öltözzenek teljes feketébe, annak ellenére, hogy odakint 36^oC volt. Egy nagyon jó kis ázsiai étterembe mentünk, ahol csudijó koktélokat ittunk és csudijó grillezett lazacot ettem teriyaki módon elkészítve.

Na de amióta nincs Ivana szabadidőmet a thai lányokkal töltöm, amit roppant módon élveznék, ha nem kéne minden percben rájuk szólni, hogy beszéljenek angolul, mert egy büdös szót nem értek. Egy héttel ezelőtt hostcsaládom lelépett Alaszkába, úgyhogy enyém volt az egész ház. Egész hétvégén tivornyáztam, vasárnap pedig egy hatalmas medencés bulit csaptam, ahová minden barátom eljött. Állati buli volt, viszont az egész hétfőt takarítással töltöttem, ami annyira már nem volt üdítő.

Kedden viszont Oi egy boston-i barátnője jött látogatóba, aki hasonló nézeteket vall, mint ő. És most itt ki is térnék, hogy ki is valójában Oi. Facebookon szinte minden második képen együtt vagyunk és elég sokszor nekem szegezték már a kérdést, hogy ki az a kínai fiú melletted? Tán a barátod? Nos, az a kínai fiú igazából egy thai lány, egy tom. Gondolom már hallottatok a ladyboy-okról Thaiföldön, akik ugye azok a gyönyörű lányok, akik egy plusz szerszámmal vannak ellátva. Ezzel ellentétben a tomok, azok a lányok, akik a megszólalásig hasonlítanak egy fiúhoz, de mégsem azok.

Szóval kedd este nyakunkba vettük a várost a két tom és jómagam. Elég érdekesen mutatott kis csapatunk, nem kevesen meg is bámultak minket, mert nem tudtak hova tenni engem. Kívülről az jött le, hogy két cuki meleg srác között mi az ördögöt keres az a szőke? Ennek ellenére én már nagyon izgatott voltam, mert most mentem el életemben először egy melegbárba. És ugye nekem, ha melegbár, akkor egyből a Fiúk a klubból vagy a Szex és New York egy-egy jelenete ugrik be. Azt hittem, hogy itt minden szivárványból és unikornisból van, félmeztelen csokornyakkendős cukifiúk a felszolgálók és, hogy majd egy lépést se tudok megtenni anélkül, hogy egy lány ne akarna felszedni. Hamar összetört a képzeletbeli rózsaszín szemüvegem, ugyanis totálisan úgy nézett ki, mint bármelyik sportbár, ahol épp karaoke estet tartottak. És el kell, hogy mondjam rám se bagózott senki. Talán nem volt elég meleg az aurám, de senki sem akart felcsípni még csak felém se pillantottak. Na, jól van, azért volt egy magányos meleg pasi, aki megkérdezte, hogy nem akarok-e karaokézni vele. Viszont Oi-nak és a barátnőjének hatalmas sikere volt a meleg pasik körében! Ugyanis úgy néztek ki, mint két cuki ázsiai fiúcska, akik idekeveredtek azzal a fura szőkével. Szóval azon az estén senki se csajozott be, én meg úgy döntöttem, hogy maradok a saját csoportomban és legközelebb megpróbálok valami normális pasit összeszedni.